1911: Házak ezreit ölte meg a föld Kecskeméten

Komoly földrengés pusztította el a város jó részét, de valami csoda folytán senki nem halt meg 1911. július 8-án.

Bár a Kárpát-medence földrengések szempontjából manapság nyugodt terület, azért komoly károkat, sőt halálos áldozatokat követelő földmozgások itt is voltak. És lesznek is, mert “ökölszabály”, hogy ahol a föld korábban megmozdult, ott a jövőben is bármikor számíthatunk rá. Írásos forrásaink az elmúlt több, mint 1500 évből vannak, ezek alapján pedig a szakemberek 25 ezer körülire teszik a Kárpát-medencén belül kipattant földmozgásokat.

Tudomásunk szerint a legpusztítóbb, egy 6,3-as Komáromot rázta meg 1763. június 28-án. A város harmada elpusztult, és 63 ember vesztette életét, bár más becslések több százra becslik a halottak számát. Emellett még 31 jelentős károkat okozó rengésről van tudomásunk. Mint például Kecskeméten 1911. július 8-ának éjjelén.

Fotók: Országos Széchenyi Könyvtár

Kegyes volt az emberi élethez

A környéken az első rengéseket 1739-ben jegyezték fel, az 1911-es nagy rengésig 84 földmozgásról tudunk a város közelében. Azon a bizonyos július 8-án hajnali kettőkor pattant ki Kecskemét északkeleti határában egy 5,6-os magnitúdójú földrengés. Emberéletet nem követelt, az anyagi kár viszont jelentős volt: a belterületen álló épületek 28 százaléka megsérült, ám vélhetően egy sem dőlt össze. Ezért is lehetséges, hogy az éjszakai rengés nem követelt emberéletet.

Egészen más képet fest a korabeli sajtó, amely igencsak belekapaszkodott a katasztrófába. A természet mintha megirigyelte volna a bulvárlapok dicsőségét, folyton szenzációkon dolgozik – írta Kecskemét tragédiája címmel a Vasárnapi Újság 1911. július 16-án. A természet kegyetlen volt az ember munkájához, de kegyesnek mutatkozott az ember életéhez – jegyzi meg a cikk.

“Kecskemét városában házak ezreit ölte meg, hasította meg halálos sebbel a földindulás katasztrófája, de a hatvanötezer lélekből, a kit ez összeroppantott falak között és szétzúzott tetők alatt ért a veszedelem, úgyszólván egynek se görbült meg haja szála. Vér az omladékra nem fröccsent. A borzalmas szenzáczióban ez az, a mi gyönyörű csoda, a miről meghatott és áhítatos lélekkel először kell szólni és a mit mint egy legendát őriz meg majd az iszonyattal telt perczek és aggodalommal telt napok minden időkre szóló emlékezete”- írja a lap.

Szétmarcangolt falak

Az újságíró szerint a város olyan képet mutat, mint a szélütött ember. Vagy mintha “egy irtózatos, fokokban nem mérhető, gyors lázroham fogta volna a város minden házát, és másodperczek alatt kiszítt belőlük minden erőt. Állanak, össze nem dőltek, de nem házak többé. Szétmarczangolt falaik közé, megrokkant födelük alá lépni veszedelem.”

“Kecskemét ma, azt lehet mondani, egy hajléktalan város. Szerencsétlen népét kilakoltatta részben a pusztulás, részben az ijedelem és aggodalom. … Így lett hajléktalanná egy minututm alatt éppen az a város, a mely talán legserényebben és legtöbbet épített valamennyi vidéki városunk közül … Egy ma szinte példátlan fejlődés gyönyörű lendületében érte a katasztrófa ökölcsapása Kecskemétet” – és így tovább a beszámoló, amely láthatóan megirigyelte a természet tehetségét a bulvárhoz…