Utoljára lesz most tavasz

Igazán átlagos hétfő reggelnek nevezném. Gyerek az oviban, kávé az íróasztalon gőzölög, én a munkával bíbelődök, háttérben a tv szöszmötöl. Ám ekkor valaki, megmutatta a terveket.

“Tavasz jön, Orbán megy!” ordítja a Kossuth téren álldogáló tüntető, rázva hozzá karton transzparensét – amire felkapom a fejem, hogy egy pillanatra elmélázzak a tűntetők tv-csatornáján. A tüntetőkén, akik már talán ők maguk sem tudják, hogy kik. Amatőr, kezdő, haladó és hivatásos civilek, álcivilek, unszimpatikus szimpatizánsok és a tüntetések ellen tüntetők csoportjai nulla átfedéssel, mégis egy közös halmazban gyűlekeznek híradó alatt és össz(népi?) egyetértésben mondják, hogy továbbra sem közösködnek semmelyik ellenzéki párttal.

Erről aztán inkább egy másik adóra váltok.

Orvosok nyugaton, influenzások ágyban, ambuláns harmincasok hordákba verődve tűntetnek jobbra-balra, a dugható negyvenesek pedig az ide vonatkozó reklámblokkok szerint akciósan rendelik a koporsókat – “mert a Szilárdnak elhiszik” és szarnak bele az öngondoskodás szépnek hangzó utópiájába.

Épp mielőtt agyvézést kapnék a tíz percenként leadott reklámtól, amit csak egy-két életbiztosítás megkötésére hangoló – üzleti ajánlatnak nem minősülő- blokkal tesznek színesebbé a következő csatornán, hirtelen összeáll a kép, felcsillan a burkolt zsenialitás. Helyreáll a vérnyomás, a légzés újra érdes, ritmikus és úgy érzem magam, mint aki a Sors szoknyája alá látott.

A párhuzamosok a végtelenben találkoznak, hiszen Orbán Viktor és az Őt távozásra biztatók egyaránt ugyanazt állítják: tavasztól MÁSVILÁG lesz itt.

Hogyé’ is mondták az előbb a koporsót…???